2019. okt. 30.

Nimphon: Szeretem


 
Szeretem hullámos lágy hajadat,
Szeliden simul a kezem alatt.

Szeretem a redőt a homlokodon,
Melyet rá a gondok felleg von.

Szeretem szemeid mély sugarát,
Hő szalad tőle a szivemen át.

Szeretem szigoru, zárt ajakad,
Amelyen mosolygás ritkán fakad.

Lágy hangod hallva, a könnyem is hull,
S lelkembe örökre belesimul.

Legjobban szeretem a lelkedet,
Melyet az élet ugy megsebezett.

Oly tiszta, oly nemes, önzetlen jó,
Azt hiszem nem is e földre való.

De ha nem volna is lelked ily nagy,
Mégis szeretnélek, mert te: Te vagy!...

Forrás: Magyar paizs XVI. évf. 39. sz. Zalaegerszeg, 1915. szeptember 30.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése