Mintha az az álom, az lenne az éltem,
Mintha ujra raknám durván szétdult fészkem,
Mintha nékem szólna a madár az ágon,
Hiszen Te vagy üdvösségem, lelkem álma,
Imádságom ezen a világon.
Mintha visszatérne ajkad mosolygása,
Mintha kérés lenne szemed sugárzása,
Mintha csak azt látnám benne, amit kértem.
Elvesztettem… A Te édes hű szerelmed
Ezután is legyen az én éltem…
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 24. sz. Zalaegerszeg, 1915. június 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése