- Heine-ből szabadon –
Hegyek között, sötét uton
Egy ifju lépdegél:
’Rózsámhoz visz-e most utam,
Vagy csendes sír felé?’
A visszhang felelé:
Sír felé…
S megy tova az ifju, bár
A szíve elszorul:
’Hát nem kedvesem karja vár?
Reám a sír borul?’
A visszhang válaszol:
Sír borul…
A hegy szava szívébe tép,
Nagy fájdalmába’ sír:
’Illy ifjan még s már nincs egyéb
Számomra, csak a sír!?’
A visszhang szinte’ sír:
Csak a sír…
Forrás: Kiskunhalasi Ujság I. évf. 17. sz. Kiskunhalas,
1904. október 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése