Volt egyszer egy jókedélyü, víg fiu.
(Vigságára, jókedvére mily hiu!)
Lantja ha szólt, véle dalolt fönn a hold.
Bu-bánatra dala néki soh’se volt.
Egyszer föl az égre nézett. Kék volt épp’.
Gyönyörködve nézegette: milyen szép!
Aztán látta, hogy derüre jő boru.
… S attól kezdve minden dala szomoru.
Forrás: Kiskunhalasi Ujság I. évf. 17. sz. Kiskunhalas,
1904. október 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése