Még egy kis fény a szép nyárból, aztán szürkül, alkonyul…
Alig-alig vesszük észre és a tél már ránk borul.
Igy mulnak a percek, órák, napok, hetek, hónapok,
Azt se tudjuk, mi volt benne, mikor egyik elrobog.
És igy tűnnek el az évek, halkan, észrevétlenül,
Égő vágyak, hő remények – lassan-lassan mind kihűl.
Elkallódnak az emlékek… csendesség lesz… semmi nesz…
Vigasztalódj’ gyötrött lélek – nemsokára este lesz.
Forrás: Kiskunhalasi Ujság I. évf. 8. sz. Kiskunhalas, 1904.
augusztus 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése