Eljár-e oda, hol álmainkat szőttük,
Hol ültünk a füben koszorukat fonva.
Kint a falu végén, illatot lehelő
Fehér akác-sorba?
A kanyargó uton, fehér kőkeresztnél,
Busan rezeg még a szomorufüz ága,
A nagy cser tetején megvan-e a gerle?
Vig-e még a párja?
Hát arra a padra, a gesztenyés végén,
Nyári alkonyatkor leszokott-e ülni?
Mikor az est csendes, halk szellő se lebben,
Szok-e hegedülni?
Ott a temetőben, jó anyám sirjánál,
Mikor egyedül van, rám gondol-e néha?
- Hogyha szárnyam volna, örömmel repülnék
Édes kis falumba…
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 27. sz. Zalaegerszeg, 1915. július 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése