Ez
a címe annak a verses könyvnek, amelyben Nagy
Lajos és Nagy Győző költeményeit
adta ki Nagykanizsán Vajdits József könyvnyomdája. Nagy Lajos ismeretes jó
tehetségű és széplelkű poéta; ismerik nemcsak Nagykanizsa vidékén, hanem
országszerte is, a Magyar Paizsnak s főleg a Nemzeti Iskolának az olvasói.
Utóbbiban Kemény szatírái szoktak megjelenni hetenkint. A Lázas napokból c. könyvben újabb költeményei vannak, s inkább e mai
nagy időkre vonatkoznak. A múlt hetekben közöltünk egyet. Fájdalmas lírájának
a forrása az az aggodalom, kétségbeesés
és remény,mely harcoló fiainkra, hadseregeinkre és hazánk sorsára
vonatkozhatik, s amely hangulat a tűzvonalban harcoló Győző nevű fiára is
vonatkozik. És nem gyakori jelenség, hogy e költeményes könyvet apának és
fiának ugyanegy vérzivatarról szóló versei alkotják. Az ifjú katona a harc tüzéből
verseket írt haza, s óhajtotta, hogy ezek szintén jelenjenek meg édesapja
könyvébe. És ezek igen szépen helyet is foglalhatnak benne. Íme, közlöm az ifjú
katonapoétának ezt az egyszerű külsejű, közvetlen versét, mely olyan csendesen,
hivalkodás nélkül kifejezi a nagy lelket, s a nemzetnek többi fiaiba vetett
bizalmat:
Sapkám mellé virágot tüztem,
Bennvagyok már az orosz tüzben.
De most is ép oly jó a kedvem,
Mint amikor harctérre mentem.*
Ahogy akartam, épen ugy lett!
Meghalni csak egyszer halunk meg.
S már a görög lantos dalolta:
Szép a halál a csatasorba’!
Légy jó apám büszke fiadra,
Hisz hazánkért mentem a harcba.
És ha golyó talál véletlen,
Támadnak a helyembe ezren…
Magyar sors**
A harc tüze egész világban ég!
Egy földdarab, mely nincs felgyujtva még,
A földgolyón alig van itt-amott.
A nyomorék sebesült és halott
Mutatja nékünk, mi most a világ:
Megujuló Shekszpir tragédiák.
A kulturember Darwin majma lett
Mely úr ugyan az őserdők felett
De meggyalázta emberi nevét –
Kain lélekkel mind egymásra tör
S boldog, ha a vér patakként ömöl.
Hajrá előre mikor ölni kell!
Hol több a gyilok, ott van siker!...
A fátum minket sem kiméle meg,
Egész népünk egy izzó hadsereg.
A békés ország nagy kaszárnya ma,
Szent énekünk a harcok dallama.
Kard, puska, szurony, ágyu-oltalom:
Ez kell nekünk a Kárpát ércfalon.
Törünk előre, vissza sose nézve:
Ime a magyar nemzet nagy egésze!
Gyárak üzemét, kalapács zaját
Csak képzeled, mint hogyha hallanád;
Az ipar vérkeringése megállott,
A boltokat műhelyeket bezárod
S észvesztetten rohansz a harcmezőre
Hol a vezényszó hallatszik: „Előre!”
Milyen csodálatos színes világ!
Kardot ragad iparos és diák.
A földmives elhagyja otthonát
S rohan előre száz halálon át.
Egyetlen fiu, féltett jó gyerek
Kiért az anya szive ugy remeg:
Felcsap honvédő harcos katonának,
Viszi a vére, sodorják a vágyak…
Férj, kit a harcok lángja éget,
Elhágy családot feleséget;
Mindenki megy…, és sok-sok nem jő vissza
És megsokasul a koldustarisznya
Azoknál, kik egyszer visszajönnek
S csonkán-bénán járták majd ezt a földet…
Azoknál, kik egyszer visszajönnek
S csonkán-bénán járják majd ezt a földet…
De igy volt ez már ezredéven át,
Nekünk az Isten más sorsot nem ád.
Nemzet-fátumunk: téglát hordani
S amig épitünk: könnyet ontani,
Gondolván a bizonytalan jövőre:
Mit épitünk, majd rom lehet belőle!...
S kik megmaradunk, mégis ujra kezdjük!
Milliók egyért s a milliók együtt.
A rombadőlt Istenháza megépül
És hangos lesz a hivők énekétül;
Mezőinken megujuló tavaszt
Látni fog a dolgos magyar paraszt.
Fölvesszük a tűt, vésőt, kalapácsot,
Hol munka van, lesz nagy megujhodás ott!...
Ne féj magyar! Hadur vigyáz rád!
Ő védi meg az ősi szent hazát.
Most harcban élsz, küzködvén száz viharral
De jön majd a rózsaszinü hajnal,
A láthatáron napja felragyog
S elülnek a pusztitó viharok…
Kik vérrel áztatták a harcmezőket
Sirasd meg hiven és temesd el őket;
Aztán vezérelje a megmaradt
Polgárokat egy szent akarat,
És minden férfierőt összetéve;
Készüljünk ismét az uj ezredévre;
Szivünkbe csüggedés magát ne lopja,
Épitsünk ujra a feldult romokra.
S mellyel rohanunk most a harcmezőre,
Munkánkban is jelszó legyen: „Előre!”
*) Nem: jöttem; hanem:
mentem. Most előbb a déli harctérre mentvolt
**) Mutatvány Nagy Lajos
költeményes könyvéből, a „Lázas napokból”.
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 25. sz. Zalaegerszeg, 1915. június 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése