A szivem vérét is
örömmel adnám,
Ha el tudnám üzni
kinzó bánatod’;
Hidd el! Teérted
örömmel ontanám.
Utánad mennék
vágyam lepkeszárnyán
S vinnék szivednek
enyhitő balzsamot.
Szeretném, ha
tudnád, hogy büszkeségem
Csak végtelen
szerelmem álarca volt.
- Akárhol jársz, ez
füledbe csengne –
És hozna vissza
hüséges szivemre,
Mullasztaná el
kinzó bánatod’.
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 33. sz. Zalaegerszeg, 1915. augusztus 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése