Imádságos, merengő némaságba,
Titokban támadt szellő fuvalmába
Üzenek neked.
Kezemben lévő fehér gyöngyvirágnak,
Csicsergő kedvü kicsike madárnak
Suttogom neved.
Halkan zokogó, siető patakkal
Együtt bolyongunk kinnt, a szabadban,
Téged keresve.
Talán a kezednek ismerős vonása,
A virágzó fáknak édes illatárja
Hoz irt szivemre.
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 21. sz. Zalaegerszeg, 1915. május 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése