Dermedten ülök le a tüz közelébe,
A kályha még meleget ád.
Gondokat űzve
Nézek a tűzbe,
És visszatekintve a mult derüjére –
Piszkálom hamvadt parazsát.
Egykor mint gyujtott egy szikra szivemben!
hogy pezsgett a vérem alatta!
Hová lehetett?...
Nincs rá felelet.
… Elalszik a tűz a kályhába’ mellettem,
És jéghideg lesz a szoba.
Forrás: Kiskunhalasi
Ujság I. évf. 14. sz. Kiskunhalas, 1904. október 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése