Hogyha majdan nemsokára
Kivirul a róna,
Kis kertünkben s a parlagon
Kinyilik a rózsa.
Amikor majd lombja rezdül
A lehajló ágnak,
Óh, tudom, hogy odahaza
Tárt karokkal várnak!
Ott a csendben, ahol éltem
Megszokom-e ujra?
Vajjon ismét puha karod
Fonod-e nyakamra?
Nem kérded-e, ugy titokban
Hát szived nem véli:
Ez a sápadt, beteg ember,
Ez é az a régi?
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 13. sz. Zalaegerszeg, 1915. április 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése