Kis vak leány az utcasarkon
Naphosszant koldulgat szegény…
Soha ennél szomorubb képet
A világ kerekén.
Az ég kéklik a virágok nyilnak,
S mindebből ő semmit se lát,
Neki egy nagy fekete éjfél
Ez az egész világ.
Pedig neki is mesélnek
Kegyetlen emberek sokat,
A csillagokról,napkeletről
Szomorú dolgokat.
Pogány falombok ott susognak
Fölötte nagy rejtelmesen…
S hozzá a színek himnuszából
Nem jut el semmisem!
Kis ártatlan pince-virágom,
Hát még ha nőssz: mi lesz veled?
Ha akkor egyszer neked is majd
Megnyílik a szíved.
Formás a termeted; - az arczod
Simább, mint kellene.
Én Istenem, ki mindent látsz majd,
Ott leszel-e vele?
S ha ott lész: ezzel is mit ér majd?!
- Hiszen ez az egész világ,
S az örök üdvösség, szegénynek
Ki nem pótolja kedvesének
Egyetlen mosolyát.
Forrás: Kiskunhalasi Ujság I. évf. 26.
sz. Kiskunhalas, 1904. deczember 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése