Azok a régi hittel tele évek,
Azok a régi sugaras alkonyok,
Azok a muló, színes álmok,
Mind csak ködbe vesző csalfa remények.
Titkon, busan, némán megremeg
Hivő lelkem. Már nem panaszkod sirva
Daloló ajkam; rég le van már csukva.
Elesett, meghalt, az ki hőn szeret…
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 40. sz . Zalaegerszeg, 1915.
október 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése