A háboru költészete – Gyóni Gézáról

Gyóni Géza rabságban

Első jelentősebb új költemény kötet most jelent meg ebben a nagy időben, a háború megkezdése óta.

Elég újember még az ifjú költő, s versei már elég hatalmasak arra, hogy szép nevet adjanak gazdájuknak. Emeli a hírt-dicsőséget a körülmény is.

Gyóni Géza szabadkai újságíró. A przemysli táborba jutott. Verseit már ott kiadta, s a jövedelemtől a háborútól sújtottaknak ötezer koronát tudott adni, azonkívül, hogy önmagának is jutott. Hát ez bizony ritka irodalmi eredmény.

A költő most talán fogoly. Könyvét a repülőgép hozta haza. Versei, a körülményeket is tekintve, olyan jók, hogy ha ő maga haza sem jöhetne többet, ha halálveszedelem érné, elmondhatnók:

E könyvébe ő halála előtt feltámadott…

Az Országos Hadsegélyző Bizottság ügyvezető alelnöke, Simontsits Géza írja szerkesztőségünkhöz: Az Országos Hadsegélyző Bizottság kiadásában megjelent Gyóni (Áchim) Géza Lengyel mezőkön, tábortüz mellett című verskötete. Célunk, hogy a Przemyslben missziót teljesítő kötet itthon is elterjedhessen, lelkesítő s jótékony munkát végezhessen.

A könyv ára 1 korona. A jövedelem a hadsegélyzésre jut. Vegye meg mindenki ezt a könyvet.

Idézzük belőle a következő verset:

Petőfi lelke

Hurrá, testvér, csak most szoritsd még,

Csak a veséjét most ne engedd!

Dögrováson a muszka rémség,

Most mi esszük meg nem a tetvek.

Hóhérpalástját fázva rántja

Petyhüdt nyakába már a kerge cár –

Varsó fölött a gépmadár dalában

Petőfi lelke jár.

Hurrá, testvér, csak most szoritsd még,

Nézd, már hogy kapkod fühöz-fához.

Barmai fogytán azt remélte:

Nyakunkra majd sárga kutyát hoz.

A sárga kutyák ide nem érnek,

Fullasztja őket messzi tenger-ár –

Az oceánnak dörgő viharában

Petőfi lelke jár.

Hurrá, testvér, csak most szoritsd még,

Csak a veséjét, ahogy szoktad.

hallik már halál-hördülése

Óljukba pörkölt vadkanoknak.

Vadjai között rémülettel

Vonszolja roncsát nyomorult Petár –

Belgrád fölött a bombák robajában

Petőfi lelke jár.

Hurrá, testvér, csak most szoritsd még,

Vesztébe ront a kalóz-csorda.

A pirámisok tetején is

Zászlóját a próféta bontja.

Hurrá, testvérünk lett a számum,

Melyben fuldoklik már a britt betyár –

A sivatagok fekete szelében

Petőfi lelke jár.

És mindenütt, hol elnyomott sir,

És mindenütt, hol rabtartó röhög,

Észak sarkától a Tüzföld fokáig

Lelkét szikrázzák uj üstökösök.

És mindenütt, hol a zsiványság ellen

A jog nevében dörren egy mozsár,

Emésztő tüzben, bosszuló fegyverben

Petőfi lelke jár.

Hurrá, testvér, csak most szoritsd még,

Rontsunk reájuk énekelve!

Velünk az Isten s miden szentség,

S velünk harcol Petőfi lelke.

S ha ugy akarja Végzet-úr

S rablók golyója minket is talál, -

Hurrá, testvér, a menyországban is

Petőfi lelke vár!

Gyóni Géza

Forrás: Magyar paizs XVI. évf. 20. sz. Zalaegerszeg, 1915. május 20.