Mintha akác virág a fejemre hullna,
Mintha egy régi bú, réges, régi emléke
szivembe nyilalna.
Mintha csókolgatna kis fehér virága
Könnyü szárnyat öltve, vissza száll a lelkem
Elhagyott hazámba.
A te édes arcod, tán szivem az huzza,
Szemeid harmatát lecsókolom én még.
Oda a tó partra, akácok aljára…
Borulj le rám… hullj, hullj fürtös akác lomb
Hófehér virága…
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 22. sz. Zalaegerszeg, 1915. június 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése