Isten! Hallgasd meg a kérésem mégegyszer,
A messze távolból küldj levelet nékem.
Csak annyit irjon is, csak annyit várok már:
Hogy még emlékszik… hogy vissza-visszavár.
Aztán ugyis ősz lesz; elhervad a határ –
Lelkem máshova száll – a bus vándor madár.
Ahol nincsen pompa… hol nem nyilik virág,
- Csak egy ravatal – s azon egy mirtusz ág!...
Ködfátyolos szomoru vasárnap délután
Halkan csenditenek, kis templomunk tornyán.
… Szemedbe könny gyülik – kezedbe rózsa ág –
És először érzed, hogy: mardos az önvád…
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 35. sz. Zalaegerszeg, 1915. szeptember 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése