Kereslek… A jázmin
fehér virágában,
Harmatban, mely feslő sziromra pereg,
A nyári estéknek büvös homályában
És a nárciszoknak halvány szirmain.
Ha kicsiny pataknak fehér fodrát nézem;
Tereád emlékszem!
kereslek… Kertünknek kavicsos utain.
S búza kalászok ringó tengerében,
Orgonáknak alján, virágos ágain.
Virág illatba borult tavasz alkonyon.
Ha az estéli szellő csókjait érzem;
Tereád emlékszem!
Kereslek… S titokban megremeg a lelkem,
Mikor tudom, hogy biztosan megtalállak,
Ha a fehér kereszted átölelem.
Emléked ki nem törli az idő lehe.
Hogyha a fonnyadó rózsáimat nézem;
Tereád emlékszem!
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 34. sz. Zalaegerszeg, 1915. augusztus 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése