Te a tavaszt szereted,
Alkonyati szellő lágy csókolgatását,
Kertünk fenyői dallamos zugását.
Te a tavaszt szereted,
Hogy beteg lelkedbe gyógyírt csepegtessen,
Hogy a nap sugara örökké szeressen.
Én az őszt szeretem,
Mikor a ködön át nem látok a napba,
Mikor az elhervadt rózsákon keresztül
Éltet egy nap, a Te lelked napja.
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 23. sz. Zalaegerszeg, 1915. június 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése