I.
Balatoni tenger partján
Ül egy ifju csendben, némán:
Szövögeti sok szép álmát,
A jövendő boldogságát…
Felhő jött a szemhatárra,
Vihar tombol haragjába’:
Árva lelkét föl-föl rázza
Hűtlen leány csalfasága.
II.
Balatoni tengerparton
Ül egy ifjú hallgatagon.
Mert elhagyta a babája
Gyönyörü szép violája.
Forrás: Kiskunhalasi Ujság I. évf. 7. sz. Kiskunhalas, 1904.
julius 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése