Mondd, ha éjjel álom helyett
Álmadozás száll meg
S letünt kornak varázsában
Hullámzik a lelked:
visszatérsz-e, úgy mint én, az
Elmult ifjuságra,
Derüségre, kékre, szépre,
Hajnalhasadásra?
Érzed-e még tündérinek
A csók édes mézét?
Látod-e még ragyogónak
A csillagok fényét?
És ha ujból megálmodod
A csók csattanását –
és ha ismét látni véled
Csillag ragyogását:
Kél szivedből oly mély sóhaj,
Mint az enyémből száll?
Fáj-e úgy e te szived is,
Miként az enyém fáj?
Te is, mint én, forró könnyel
Kiséred a sóhajt?
Te is, mint én, álmatlanul
Várod be a hajnalt?...
Forrás: Kiskunhalasi
Ujság I. évf. 25. sz. Kiskunhalas, 1904. december 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése