Álmodtam az éjjel, hogy minden bánatom
Egy levélbe irtam…
Betelt minden oldal. Arra, hogy szeretem,
Arra nem maradt hely. Azt csak bele sirtam…
Oh, de sokszor irtam, - remegő kezemmel –
Várok válaszára.
Jőjjön meg mielőbb! Ibolyanyiláskor,
Hadd boruljunk együtt az Anyám sirjára.
Mikor felébredtem, remegett a lelkem
S az jutott eszembe:
Névtelen sirjához nem jár el a posta.
Onnét nem jő válasz az én levelemre…
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 20. sz. Zalaegerszeg, 1915. május 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése