(Mutatvány a szerzőnek
„Költemények” cimü füzetéből)
Ha őszidőkor, méla éjszakámon,
A lég sötétes és hideg nagyon;
Olyan borús és bánatos világom,
És szellő szárnya veri ablakom,
S eszembe jut ifjúkorom küzdése,
A rövid élet és a sír talán:
Te jutsz eszembe, lelkem eszményképe,
Te jutsz eszembe, édes jó atyám.
S ha nyári estén, mélán lépegetve
Utam csendes pagony felé vezet,
S a liget szélén – vadvirág mellette –
Az Istenanyja képe rám nevet,
S eszembe tűnik Jézus kínhalála,
S a meddő küzdés e Kálvárián:
Te jutsz eszembe, bús szivem bálványa,
Te jutsz eszembe, édes jó anyám!...
Forrás: Kiskunhalasi Ujság I. évf. 26. sz. Kiskunhalas,
1904. deczember 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése