Köveskuti Jenő: Drégely romjain

Ó, Drégely, bérced fényözönbe vonja

Sötét időknek vészes hajnala!

Zarándokul jövék e bús oromra,

Hősöd hol érted küzde s meghala.

S im itt bolyongok, romjaid még állnak,

Bejárom puszta düledékeid’,

Érzem: legfájóbb nagy tragédiánknak

Egy felvonása vívatott meg itt.

A szellő (tán a történetnek lelke)

Mikéntha lágyan sugná, mondaná:

Borulj le minden kőre és göröngyre,

Nagy Szondy vére-csöppje hulla rá.

Mély gyász ül szerte-szét amerre nézek,

Az erdő bús, csak a meny-ég ragyog.

Az értetek busúl hősök, vitézek;

Ez ujjong; nyert sok fényes csillagot.

Ó, szörnyű nap, szemléllek képzeletben

Keresztül rezgő, fényes könnyeken,

És látom: ott a völgyben, majd közelben

Ali táborkara, hogy megjelen.

Hallom az ágyuk első dörrenését,

Rémesen hangzik az a völgybe szét,

Komor szirtek döbbenve hallák, nézék,

Az erdő elfojtá lélegzetét.

S miként vihar, a büszke janicsárhad

A sziklafészekre most rácsapott.

A bástyát zúzza, úgy viván a várat,

De kik ott fenn küzdének, mind sasok.

Keblökbe szállva Szondy hősi lelke,

Míg a honért küzdének, az alatt.

Ó, szív, amely magát száz részre szelte,

De maga is még óriás maradt!...

Ott áll a vár fokán zordon-vitézül,

Tombol ott lenn a győztes, büszke had

És lenget zászlót kegyelem jeléül.

Követ jön: add meg Szondy, jó magad,

Hisz’ e rom itt, hős véretekkel festve,

Ellent nem áll Alinak odalenn,

Add meg magad jó Szondy, kegyelemre!

Felelt nagy Szondy büszkén: sohasem.

S mely eldalolja azt a hősi tettet,

Mi most következék, hol van a lant?...

Zokogva csöndbe’, könnyeket hadd ejtek,

Egy percre megszakítván ezt a dalt…

Itt hulltak ők el, hű tanul e bércek.

Haláluknál nincs bűvösb költemény.

Költők valátok-e avagy vitézek?

Költők-, vagy hősökért zokogjak én?

… Megyek e bércről honfibánatommal.

Utamba’ rózsa nyíl, tán Szondy hős szive?

Emitt virágok… könnyek tán? s az alkalommal

Siró apródi hullaték ide?

Szent itt ez ösvény minden kis göröngye,

Hadd csókolom a hősök szent porát!

Szivembe zárom őket én örökre

S ajkam úgy zengi róluk hő dalát.

(1901. augusztus 28.)

Forrás: Pápai Hírlap I. évf. 16. sz. Pápa, 1904. ápr. 16.