„Haragszom magára!” igy szólt
Duzzogón a lányka.
S én is haragszom azóta
Az egész világra:
Haragszom a csillagokra,
Hogy oly haloványak,
Mert a fényük mind od’adták
Szemed sugarának.
Haragosa vagyok én s
Liljomnak s rózsának,
Melyek a te szép arczodon
Egybe olvadának.
Haragszom a tavaszi ég
Legszebb mosolyára,
Mert varázsa mind odagyült
Ajkad mosolyába.
Haragszom a csalogányra,
Mert büvös dalában
Nem találok oly gyönyört, mint
Ajkad egy szavában.
Haragszom az égre, földre,
Mert olyan szegények,
Hogy kincseik – te nélküled
Nékem mit sem érnek!
*) A szerzőnek „Álmok az
üdvről” cz. a. legközelebb megjelenő költeményeiből.
Forrás: Váczi Közlöny
XVI. évf. 13. sz. Vácz, 1894. április 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése