Ezek bizony öreg legények,
Deres már mindnek a haja,
Elmenni harcba-háboruba
Nem is volt szivük óhaja.
Az ifjuság babéros álma
Nekik többé gyönyört nem ád,
Egyetlen álmuk: kis tanyájuk,
Egyetlen üdvük: a család.
Mikor behivták a korosztályt,
Volt pártfogó vigasztalás:
Majd itthon őrzik a vasútat,
Nem lesz a dolguk semmi más!
„No hát, ha szükség van miránk is,
Maradjon félbe a dolog,
Új borra úgyis visszaérünk,
S a munka ismét menni fog.”
És jöttek aztán szenvedések
És jöttek a kemény tusák,
Öreg legények szikla-útját
Az ég villámi csapdosák.
Majd hótakarta hegytetőkön
Szivük bús sóhajtól epedt:
„Ha együtt ülnők a családdal
A szép karácsony-ünnepet!”
Az erdő elrejtett ölében,
Hová nem lát be senki se,
Hol a homály véd a lövéstől,
Ott volt az első szentmise.
S virágvasárnap, rügynyitáskor
Beszéd is csengett, biztató:
„Ha győzelmesen visszatértek,
Harsogni fog hozsanna-szó!”
S öreg legények barna arcát
Sűrűn omló könnyek lepik,
Gondolnak a hosszu időre,
Mi addig hátra van nekik.
De félre bánat! Vállra fegyver!
Megy jobbra hat, megy balra hét,
Megindul öt felé öt őrség
Őrizni a határ vizét.
És éjek-éjén vak sötétben
Elvégzik híven dolgukat,
A partot járják mind szünetlen,
Nyugvásuk nincs egy pillanat.
Minden kis neszt figyelve lesnek,
Ha zúg az ár, ha zörren ág –
Öreg bakák szolgálatából
Példát vehetne ifjuság.
Hazulról néha jő a posta,
Az asszony ir: a gondja sok,
A gazdasággal ő vesződik,
Nagyon meggyültek a bajok.
Az apjuktól kér jó tanácsot
S az apjuk rá ennyit felel:
„Az Isten eddig is segített,
Eztán se hágy kegyelme el.”
Az Isten eddig is segített –
Öreg legények vigasza –
Az Isten végtelen kegyelme
Segítse őket is haza!
Övék legyen sértetlen-épen,
Mi harc után nyugalmat ád,
Egyetlen álmuk: kis tanyájuk,
Egyetlen üdvük: a család.
1915. május 18.
Forrás: Pápai Hírlap
XII. évf. 31. szám Pápa, 1915. julius 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése