Zengő harangszó – angyalok szava,
Csendülj csak hívón, én követlek.
Megnyilott imé teljesség ma
Az isteni szent szeretetnek!
Zendüljön annak hála-ének,
Örömtől áthatott:
Zord mélyéből a síri éjnek
Ki ma föltámadott!
A nagypénteki félelmes ború
Im, rózsás hajnal-pirra válott.
A golgotai tövis-koszorú
Hajtja az immortel-virágot.
Tegnap: a hit, az eszme sorsa
Még kereszt, sir vala,
Ma: súgaras égi magasba’
Új élet, glória!
…Kinek szavára megújúl a föld,
Ki minden zsönge palántát is
Új virúlásra, új életre költ:
Ne félj szivem, gondja van rád is
Már nem vagy oly félelmes többé
Te síri éjszaka:
Biztató fényességgel tölt bé
Hitemnek csillaga!
Óh, hintsed, szórjad áldó sugarad’
Szelid fényü húsvéti csillag!
Óh, hirdesd, szerteszét a nap alatt,
Csudáját a felpattant sírnak.
Csudáját a felpattant sírnak.
S ahol van még egy csüggedt lélek,
Kétségnek betege:
A te varázsos, édes fényed
Sebét csókolja be..
Zengő harangszó, angyalok szava
Csendülj hívón, óh, én követlek.
Megnyilott imé, teljessége ma
Az Isteni szent szeretetnek!
Zendüljön annak hála-ének,
Örömtől áthatott:
Zord mélyéből a síri éjnek
Ki ma föltámadott!
Forrás: Pápai Hírlap I.
évf. 14. sz. Pápa, 1904. ápr. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése