E sok fényes szentegyházban,
Ahol vásznon, kőben, fában
Csupa angyal, szent ragyog,
S maga az Úr s a Megváltó –
Egy szörnyü égbekiáltó
Jajszót hallok mindenütt,
Mely kegyetlen’ sziven üt:
Ho fame – éhes vagyok!
S a művészet száz csodája,
Mit isteni mámorába
Annyi lángész alkota –
Ringat bár gyönyörbe, kéjbe:
Azt a sajgást, ott a mélybe
Szivem titkos rejtekén,
Érzem én, jaj érzem én,
Nem ringatja el soha!
Forrás: Pápai Hírlap I.
évf. 21. sz. Pápa, 1904. máj. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése