A farkastej, mit ősöd szítt magába,
Mérgével duzzaszt téged satnya faj!
Vártad, hogy jöjjön a tusák tusája,
Hogy az eget verdesse már a jaj,
Ólálkodván meglested ezt a percet –
Átok reád, hitetlen, gyáva nemzet!
Ha ellenünk tört volna most akárki,
Gyalázat és szégyen lett volna rá,
De néked poklok kárhozatja jár ki,
Mert rejtőztél csaló álarc alá
S rongy cédaként hazudtad a szerelmet –
Átok reád, hitetlen gyáva nemzet!
Hogy nemzet légy a nemzetek sorában,
Szabad hazában élhess boldogan,
Ifjú barátság lelkes mámorában
Önként küzdöttünk éretted sokan.
Hol a babér, mit hősök vére szerzett? –
Átok reád, hitetlen, gyáva nemzet!
Megingott partod szörnyü rendületben,
Dús városod vad ár öntötte el,
Hogy a romokból kelj életre szebben,
Részvétünk benned új erőt nevel.
Ó vakság gyásza, mely hálát feledtet! –
Átok reád, hitetlen, gyáva nemzet!
Esküdt szövetség s hűség árulója,
Bünödnek tapsoljon bár a világ,
Nem lesz erő, mely éltedet megójja,
Ha a boszú gonosz fejedre vág.
Vigyázz! Itéleted hamar közelget! –
Átok reád, hitetlen, gyáva nemzet!
Kit ámítás szavával ránk uszítnak,
Kinek parancsra kell harcolnia,
Nem ellenségünk, az ellenfelünk csak,
Ellenségünk csak egy: Itália!
Segíts, hadúr, büntetni ezt az eggyet! –
Átok reád, hitetlen, gyáva nemzet!
1915. május 26.
Forrás: Pápai Hírlap
XII. évf. 28. szám Pápa, 1915. julius 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése