Én édes hervadó virágom,
Mulásnak indult ifjuságom
Maradj egy röpke percre csak!
A dalt, mit adtál el se’ zengtem,
A rózsáidat meg se’ szedtem
S nem álmodtam még álmokat…
Ne sződd, ne sződd még szemfedődet –
Hadd járjam még a zöld mezőket!...
- Hisz’, annyi itt a vadvirág!
Csokorba kötni… összeszedni…
…Óh korán van még elpihenni…
Hallgassuk még a lomb dalát!
Páros pacsirta szánt a légbe’…
Szerelmes szivük lázban égve…
- Ne hagyj! ne hagyj el ifjuság!
Márványos, tiszta homlokodra
Halotti koszoruba fonva
Nem illik még a mirtuszág!...
Borulj, borulj rám fénysugárral!
Nevető szirmok mámorával…
Maradj egy röpke percre csak!
- A dalt, mit adtál el se’ zengtem,
A rózsáidat meg se’ szedtem…
… S nem álmodtam még álmokat…
Forrás: Pápai Hírlap
XII. évf. 46. szám Pápa, 1915. november 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése