2019. okt. 24.

Dura Máté: A czél felé



- Prológ a váczi műpártolók körének megnyitó ünnepélyére.
Felolvasta a szerző 1894. junius 16-án.


A magyar géniusz nagy, szent nevében
Üdvözöllek Vácz város szellem.
Ki hivatásod büszke érzetében
Ünnepeden hirdeted, mind merészben,
Hogy a tetteknek itt az ideje;
Műveltséggel szükség ma talpra állni,
A haladás ösvényén gravitálni.

És átérezve az eszme malasztját,
Gyors lángra lobbantod szövétneked;
Kebledet magasztos vágyak dagasztják,
Ajkaidon, szivedben is szabadság,
Lelked a jó és szép után eped,
Tüzed sivár küzdelemben se hamvad,
Nemes öntudatodban dús jutalmad.

Pedig magas a czélod. Őserő kell
Egy gondolat valósitásra is,
Hát ha még a becsvágy magasra tör fel,
Versenyre kél a multtal és jövővel:
Ki ne érezné gyönge szárnyait?
De a bátor eszményi utra törve,
Ha lankad is, halad mindig előbbre.

Haladsz te is. Tömör kis seregednek
Minden vitéze egy-egy hős, vezér,
Vezére a társadalmi ügyeknek,
Ez itt, ez ott arat nyer győzedelmet,
Meg se áll, míg czéljához nem ér.
Szent ügyedet bizva ily bajnokokra,
Borostyánt fonsz maholnap homlokodra.

Előre hát törhetlen bizalommal,
Kart karba öltve bátran, lelkesen!
Terjeszd eszméid az irodalommal,
Ne nézd, hogy elvben ki jobb vagy baloldal,
Vagy tán nincs mint te, azon a hiten,
Nem is oly művelt paraszt, szolga, mester:
Karold magadhoz igaz szeretettel.

Ha majd látod dalodban, muzsikádban
Az egyszerű sziv mily gyönyörre lel,
Megérti czélzatod szinész ruhádban,
S hozzád simulva édes, méla lázban,
Ujabb eszmékért, könyvért érdekel:
Szivvel, lélekkel átérzed, belátod
Hogy jól töltöd be fényes hivatásod.

A műveltségben biztos haladásra
Emberszeretet az egyetlen út;
Honát virulni az a nemzet látja,
Hol a főúrnak a koldús a barátja,
A munka tőke megosztásra jut.
Intézze igy minden városunk sorsát,
Akkor boldog, művelt lesz Magyarország.

A magyar géniusz nagy, szent nevében
Üdvözöllek Vácz város szelleme,
Légy áldott, hogy a népek versenyében
Tenéked is osztályrészed az érdem,
A művelődés fényes érdeme,
S míg hódolattal meghajtom a térdem,
Engedd rivalgnom: éljen, éljen, éljen!

Forrás: Váczi Közlöny XVI. évf. 24. sz. Vácz, 1894. június 17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése