Mikolth.: Viszontlátásra

I.

De jó is volt ott napkeleten,

Egy édes árny azt súgta nekem

Napkeleten:

Valaki távol napnyugaton

Azt álmodja, mit én álmodom,

Én álmodom.

Minek is jöttem én napnyugatra,

álmot űzve, holt álmot siratva,

Elsiratva.

Nem érti egymást Kelet-Nyugot;

Tél fogad itt, míg tavasz van ott,

Tavasz van ott.

S én lázban égve, ő hidegen

Találkozunk, mint két idegen,

Két idegen…

II.

Az élet áll gátul közöttünk,

Frigyet csak álmunkban kötöttünk.

Szegény poéta eldalolta,

Szived meg utána dobogta.

Érzékeny húr, vékony selyemszál,

Jaj de hamar el is szakadtál!

III.

Ha a józan kor idején

Majd összejövünk te meg én

S be fognak egymásnak mutatni:

Nem is fogunk azon mulatni,

Mert annak ez a rendje-módja.

Bolond a sziv, mely azt dobogja:

Ismerlek régen, dobbanásom

Volt z én bemutatkozásom…

Nem emlékszünk sem én, te sem

S mint két vadonat idegen

Örülünk illőn a szerencsén,

- Ah, eddig nem is volt szerencsém!

Forrás: Pápai Hírlap I. évf. 15. sz. Pápa, 1904. ápr. 9.