g.: Ott jártam…

Ott jártam újra…

A jegenyét meglátogattam.

Csend volt fölöttem, csend alattam.

S akikkel álmokat sirattam: -

Tovaszálló vadlúd-sikongás

Nincs, nincs sehol.

Ott jártam újra…

Új házak álltak sora – végig.

Szelid Bakony még oda kéklik,

Csak, miként szivem úgy vérzik: -

Vadgesztenyék hulló virága

Nincs, nincs sehol.

Ott jártam újra…

Vén, szürke ház. Ajtója zárva.

Olyan szomoru – csöndes – árva –

Aki egy percre oda állna: -

Szomoru, szőke, én virágom

Nincs, nincs sehol.

Ott jártam újra…

Csend volt fölöttem, csend alattam.

Egy régi vád kopogott halkan

S bűnös szivvel – sirva fakadtam.

-        -        -        -        -        -

Ábrándos, régi „kis diák”-od

Nincs, nincs sehol.

Forrás: Pápai Hírlap XII. évf. 36. szám Pápa, 1915. szeptember 4.