Somlai: Az ünneplőkhöz!

Preiszler József: A pesti Pilvax kávéház, ahol 1848. március 15-én Petőfi először olvasta fel a Talpra magyar! című versét. 19. sz.

Alig félszáz éve hajnalhasadásnak,

Hogy rügyezni kezdett a szabadság fája,

Hogy testvériségtől szivek áradának,

Hogy egyenlőn fénylett napnak ragyogása.

Lehet, él még a fa, ámde korhadóban,

Szivekben gyülölség, a nap lehunyóban.

Most kezdik épen a legádázabb tusát,

Óh ne üljétek meg március idusát!

Szabadság! Mi szabad? pénzt, vért oda adni,

Szolgálni németet negyedik százada;

Árva magyar nyelvről, cimerről álmodni,

Szabad kiabálni, hogy éljen a haza!

Ámde tanácskozni, hogy hát meg is éljen,

S aki enni akar, nos, az ne henyéljen,

Szabad bár, de csak ha nem félsz szuronyt, puskát,

Óh ne üljétek meg március idusát!

Egyenlőség! Vajjon ki hisz benne nálunk?

Cimkórság, előnév orgiáit járja.

Grófok, bárók előtt görbedez a hátunk,

S a terített asztal a kornak oltára.

Pénzzsákon az egyik, másik szalmazsákján,

Pezsgőt nyel amaz, ez él saját éh-nyálán.

Szobrot kap az, ennek gaz veri fel sirját,

Óh ne üljétek meg március idusát!

S óh szent testvériség, hol a te országod?

Hiába keresünk, nem találunk téged;

Urat, tőkést gyülöl, s kiált rája átkot

A kisember, az meg küld rá csendőrséget.

Testvérek vagyunk hát, de olyan testvérek,

Kiket Kainná tett a kenyér, az érdek;

Akik közül egyik sem hagyja a jussát,

Óh ne üljétek meg március idusát!

A fénylő délibáb im igy oszlik széjjel!

Igy lesz üres hanggá a legszentebb szeme.

Szabadság hajnalát követte vak éjjel;

Ebben tapogatunk, kiabálunk egyre.

Tele szóval szájunk, de lelkünkbe semmi,

Ünneplünk, veszekszünk, s elfelejtünk tenni.

Megőriztük hiven magyarok virtusát,

Ugyan mért ülnők meg március idusát?

Forrás: Pápai Hírlap I. évf.11. sz. Pápa, 1904. márc. 12.