Boldog szerelemről
Nótám sohsem szólott;
Nem égették ajkam
Forró, tüzes csókok.
Ha fakadt is néha
Szivemben egy rózsa,
Illatozó szirmát
Mind letépte róla.
Ha zsongott is bennem
Egy-egy boldog ének:
Hiába próbáltam,
Vége csak sötét lett.
Mégis szivem, lelkem
Reménykedve várja,
Hogy az a sok könnyű
Nem hullott hiába.
Bármiként lesz sorsom,
Várom, egyre várom,
Nyilik még majd egykor
Nekem is virágom.
Forrás: Pápai Hírlap XII.
évf. 49. szám Pápa, 1915. december 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése