Idegen ország földjibe vetnek,
Mely nem nekik hoz bő aratást
S idegen álmok, idegen nóták
Ágyazzák be a magyar kalászt.
Izmos a karjuk, széles a válluk
S ajkukról kél lágy melódia.
Jár napsütötte, fekete földön
Jégfagyos ország szőke fia.
Lelkében végtelen hómezők képe
Int, csalogatja visszafele,
Napsütött rónák barázdájába
Honvágyó könnyét sirja bele.
Szent magyar földön majd ha megérik
Aranyos fényü sárga kalász,
Látszik-e rajta, érzik-e rajta
Sok idegen könny, néma fohász?
- Szőke legények árva szivébe
Orosz föld csókolt drága varázst
S idegen ország földjibe vetnek,
Mely nem nekik hoz bő aratást.
Forrás: Pápai Hírlap
XII. évf. 37. szám Pápa, 1915. szeptember 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése