Tünnek évek, szállnak évek,
Széjjelválnak, összeérnek,
Mint a vizen habra hab,
Míg az egyik sirba zökken,
Már a másik talpra szökken,
Percre perc jő, napra nap.
Óh mulandó állandóság,
Megrögzített változóság,
Zajló tenger: vén idő!
Mit kavarsz e forgatagba’
Mit dobál ki most a partra
Év-szolgád, a föltünő?
Hozz szerencsét,mennél többet,
Bő örömet, ritka könnyet,
Szórd a rózsát pazarul,
S ha tövist is juttatsz közte,
Ami sebet üt, kötözd be
Jó reménnyel vigaszul.
Bájos tündér! Új esztendő!
Rózsaszinű a jövendő
Fátyla most még arcodon!
Jó reményünk jóra váltsad,
Hadd dicsérjük földre szálltad,
Míg a mult majd sirba von!...
Forrás: Pápai Hírlap I.
évf. 1. sz. Pápa, 1904. jan. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése