Hasztalan minden öreges szándék,
nagy várakozás kora ez.
Most a remény is szép ajándék,
de mikor érünk közelebb
hozzád ó, sóvár emberi szív,
ó, igaz összetartozás!?
Vajúdik, forrong a világ;
én hiszek benned béke, béke,
s új Bábelt épit szivemben
a népek testvérisége.
A vér bemocskolt mindnyájunkat
s álltunk a Koponyák hegyén;
lehajlunk hozzád, tiszta forrás,
ó, ments meg minket, szent Remény!
Csillagok szikrának felettem,
fényükből szövök álmot
s viszem a sürü éjszakában
a felmosolygó lángot.
Forrás: Irodalmi Szemle
– A Szlovákiai Írók Szövetségének irodalmi folyóirata 1958. 1. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése