2019. okt. 24.

Luby Sándor (1855-1905): A bucsuzó fecskéhez*




Gyülekeznek már a fecskék
Háztetőkön, tornyokon,
Más hazába készülődnek
Villámröptű szárnyukon.
Más hazába készülődnek,
Hol örökké tart a nyár,
Hol a télnek nincs hatalma,
És tömérdek a bogár.

Fecskemadár, fecskemadár!
Fészkedet hát itt hagyod,
Mely esőben és viharban
Néked jó tanyát adott!?
Elhagyod hát azt a fészket,
Hol vidáman élted át
A családi boldogságnak
Legszebb, legédesb korát!

Lám, e büszke paloták közt
Egy kis kunyhóm sincs nekem,
S télen, nyáron küzdve szerzem
Mindennapi kenyerem.
Tél fagyátul én is félek,
Mert a szén s fa drága ám,
És családi boldogság sem
Melegíti kis szobám.

De ha mint a sas, repülni
Tudnék bátran, szabadon,
Véled fecske még se szállnék,
Merre szived vágya von.

Mert mit érne más hazának
Minden kincse énnekem?
Magyarország, mindig érted
Sóvárogna hű szívem!

*) A szerző „Álmok az üdvről” czimmel legközelebb megjelenő költeményeiből.

Forrás: Váczi Közlöny XVI. évf. 7. sz. Vácz, 1894. február 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése