Vigasztalódj és légy vidámabb,
Nem tart soká a fájdalom,
Holnap majd mind örömre válik
Ami még ma fáj nagyon.
A bánatot, mi fáj szivednek
- De hát Te erről nem tehetsz –
Ne büntess érte senkit, édes,
Magad szerezted, mert szeretsz.
Vigasztalódj és légy vidámabb,
Töröld le szépen könnyedet:
Kit itt a földön elvesztettél,
ott fönn a mennyben fölleled.
… Könnyhullatás a lélek tükre,
Mely minden szépet visszaad,
S rejtett helyen, hol senki sem jár,
Elsirnunk mégis ott szabad.
Vigasztalódj és lágy vidámabb
Amíg szived csak földobog,
Arasznyi létünk szenvedés csak,
Másutt élnek, kik boldogok.
A földi lét olyan kietlen,
S ki boldog volna, oly kevés…
Boldogságunk a mennyben épül,
Meghalni mégis oly nehéz.
Vigasztalódj és légy vidámabb:
Ne nézd a multnak bús honát,
Hiába sirjuk vissza: multunk
Sietve, futva megy tovább.
S amíg széttört reményünk romján
Siránkozunk a múlt felett,
Az ég, a menny majd visszaadja,
Ami szivünkből elveszett.
Forrás: Pápai Hírlap I. évf. 7. sz. Pápa, 1904. febr. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése