A régi vágyak messze szállnak
Többé tán el sem érhetem,
Tavaszsugárra, vig madárra
Már nem talál könyes szemem.
Kibontva szárnya, hej de már ma
A lelkem álma lent pihen!
Nem vagy az égre, fénybe nézve
Sötétes árnyba vont szivem.
Bús őszi ködbe rejtve, födve
Rideg uton visz életem;
Az ifjuságnak, napsugárnak
Szinét, hevét nem érezem!
Forrás: Váczi Közlöny XVI. évf. 10. sz. Vácz, 1894. márczius
11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése