Thomas Benjamin Kennington (1856-1916) festménye: Árvák
Messze innen, távol
A falu határán
Áll egy kopott kis ház
Düledezve, árván.
Apátlan két gyermek
A hideg szobába,
Mit gyéren világít
Egy olajmécs lángja.
Egy fiu – most alszik –
Másik kicsi lányka,
Szegény özvegyasszony
Két szegény árvája.
A lány az asztalnál
Rozzant karosszékben
A kis Jézuskához
Levelet ir épen.
Édes kis Jézuskám!
- Levelét így kezdi –
Hallottam, hogy holnap
Kell neked születni.
S mivel Te oly jó vagy
- Hogy éhen ne haljunk –
Édes kis Jézuskám
Könyörülj meg rajtunk.
Édes apánk meghalt:
Reá szakadt a híd,
S árván hagyott minket,
Engemet és Palit,
Ki a ládán alszik
S tán álmodik rólad,
Ki megváltod lelkét
Minden halandónak.
Szegény mamuskám meg
Dolgozik napestig,
S lásd kenyérre is csak
Alig-alig telik.
Ruhánk elszakadt rég,
Szobánk is fűtetlen
S fogvacogva fázunk,
Didergünk szünetlen.
Óh, a gazdagoknak
- Nem haragszunk rájuk –
Legyen csak azoknak
Szép karácsonyfájuk,
S rajta dió, alma,
Hajasbaba, ostor…
Minket meg Jézuskám
Ments meg a gonosztól.
Ha éhezünk és ha
Könnytől ázik orcánk:
Szánakozzál rajtunk
És tekints le hozzánk.
Ne fehér kalácsból,
Kenyérből adj többet,
Vedd pártfogásodba
Akik szükölködnek.
Hozzád fordulunk mi,
Akik úgy szeretnek:
Óh, a mindennapi
Kenyerünket add meg.
S kik jók vagyunk hozzád:
Jobban szeress minket,
S bocsásd meg óh Jézus
A mi vétkeinket.
Taníts meg bennünket
Szeretetre, hitre,
A szegények sorsát
Vedd a kezeidbe,
S ha mindenki elhágy,
Árváidról, kérlek,
Én édes Jézuskám
Ne feledkezzél meg.
Forrás: Pápai Hírlap Mutatványszám I. évf. 2. sz. Pápa,
1903. dec. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése