Tavaszról én sosem daloltam,
Szememre azt vetik
A boldogok, óh mert a napfény
Oly jól esik nekik!
Bolyongva felhős, őszi tájon
Dalom csak itt terem;
A fényt talán nem is sóvárgom
E bús, sötét helyen?
Tavaszról még alig daloltam
S egem máris borult,
Miként az agg, kire sötéten
Mered reá a mult;
Óh, hagyjatok csak engem itten
Hisz álom volt csupán
A boldogság, s most révedezve
Futok lidércz után!...
Forrás: Váczi Közlöny
XVI. évf. 9. sz. Vácz, 1894. márczius 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése