Fenn a parton a Drinánál
Szürke, régi templom áll,
Némán hallgat a harangja,
Belsejében mély homály.
Oltárához esdekelve
Hivők nem sereglenek,
Csak tornyánál gyülnek össze
Bús, gomolygó fellegek.
Őrcsapat ha jő feléje
Ajtaját nem lépi át,
Bár a lelke szomjuhozza
A hit édes vigaszát.
Áldja inkább a szabadban
Megtartó nagy Istenét,
Mintsem ott, hol durva magvát
Árulás hintette szét!
Áll a templom elhagyatva,
Bünhödése végtelen,
Szél süvít az ablakán át
Zord viharzó éjjelen.
Forrás: Pápai Hírlap
XII. évf. 31. szám Pápa, 1915. julius 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése