Madarász Viktor: Dobozi Mihály
Duna mentén, maróthi határba’
Sötéten áll százados hat nyárfa.
Szól az első (lombja hull az ágról):
Emlékezzünk Dobozi Mihályról.
Mond a másik: mintha most is látnám,
Itt vágtatott habzó paripáján.
Zúgott, bőgött nyomában az ellen,
Itt roskadt le, itt a közelemben.
Harmadik szól, s reszket fájdalmába,
Itt omolt a hölgye a karjába’;
Villant a túr, vér folyt a haraszton
és meghalt a szép, szerelmes asszony.
A negyedik, az
ötödik rezgi:
Aztán láttuk a hőst
verekedni.
Asszonyáért, hős
boszut vőn érte…
Végre megtört
melle, ina, térde.
itt a sírjuk, mond
a hatodik fa,
Hullj csak lombunk,
hullj e drága sirra.
Nagy szerelem
nyugszik itt temetve…
… Áldott, aki őket
eltemette.
Forrás: Pápai Hírlap I. évf. 8. sz. Pápa, 1904. febr. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése