Amióta áll a világ
S a világon népek élnek,
Van egy bűvös csodaforrás
Gazdagnak úgy, mint szegénynek.
Ez a csodás örökforrás
Rossznak, jónak vegyüléke,
Egyiknek ezt, másiknak azt
Csepegteti a szivébe.
Van benn’: keserv, vigasz, bánat,
Féltékenység, vágy, rajongás,
Öröm, remény, ábránd, álom,
Hit, szenvedés, kéj, csalódás,
Gyűlölet, bűn, átok, áldás,
Csel, alázat, gőg, hiuság,
Erő, önzés, dac, lemondás
És egy adag életuntság.
Aki egyszer megizlelte:
A legelső tiszta csepptől
Berohanna száz halálba,
Vagy lejönne tán a mennyből.
E forrásnak bűvös vizét
Minden ifju vággyal issza,
Néha még az agg, öreg is
Rövid éltét erre bizza.
És e forrást, melybe már oly
Sok reményt és bút temettek,
Elnevezték a tudósok,
- Hogy is hivják? – szerelemnek.
Forrás: Pápai Hírlap I.
évf. 12. sz. Pápa, 1904. márc. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése