Először a tavasz virága nyújt
Az ifjú szivnek édes örömöt,
Később a nyár kies kincstára uj
Dúsabb pompát hint a vidék fölött.
Aztán az ősz, a hasznosat hozó…
S a munkának jutalma a gyümölcs,
Ki dolgozott, annak nyugodni jó,
S jót mindenben, mindig talál a bölcs.
Igy minden kornak van jó oldala,
Hol árnyék van, az ellentét közel…
Eljő a tél, az élet aggkora,
Pihenni vágy a meggyötört kebel.
És végre is mindben ha csalódánk
S lelkünk a nyugalomért esdekel,
Egy mégis van, mi nyugtot, enyhet ád,
Hol csendesül a felzajlott kebel.
Ez egy, mi jobb mindennél a mivel
Ember csak birhat, mint kincs, hir, gyönyör,
Örök nyugalmat ad e kicsi hely,
A csendes, enyhe, néma sírgödör.
Forrás: Váczi Közlöny
XVI. évf. 16. sz. Vácz, 1894. április 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése