Oh szép magyar hazám tizenhat milliója,
Te, gyáva zsarnokok gyávább alattvalója,
Sokáig fogsz-e még vaktába terhet vinni?
Sokáig fogsz-e még az árulóknak hinni?
Nem volt elég neked, hogy mindeddig csalattál,
Hogy sok száz éves át atyailag nyomattál?
Te hát ezentul is hódolsz a zsarnokoknak,
Kik simogatnak most, de majd karmolni fognak -?
Oh nép, te halni fogsz, mert árulóid élnek…
Szabadságleveled átadva lesz a szélnek,
S rongyokra tépi azt a szélvészeknek árja,
Melly most a nemzetek szivét keresztüljárja!
Egy uj, sötétebb éj fog környékezni téged, -
Késő bűnbánat lesz egyetlen nyereséged,
S mi búdat neveli sorsod felett s feletted,
A gondolat leend, hogy azt megérdemletted…
De nem! – Nem hihetem, hogy végre fel ne kelnél:
Gyávább te nem lehetsz a hóditó Etelnél;
Te öszszemorzsolod, kik bántani akarnak,
S önálló, nagy hazát teremtesz a magyarnak!
Forrás: Munkások Ujsága 2. kötet 2. sz. Bp., 1848. october 3-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése