Koponyám gyermeke te lettél szép Minervám
Örökre koronám a vérem csillaga
Az ész van mélyein s az ég a fejnek ormán
Hol rég fegyverkezett az istennő maga
ezért tán nem is ez fáj legjobban e még oly
Széles halálthozó és csillagdíszű lék
Hanem a benti baj a titkos mérgű téboly
Nagyobbat senki sem rejtett magába még
Az izzó fájdalom már életembe forrt át
Mint szentjánosbogár kis testébe a fény
Ahogy a katonák szívén Franciaország
Vagy virágpor remeg a liliom szívén.
Ford.:Vass István
Forrás: Vigilia XII.
évf. 1947. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése