Kifáradt az ármány, s retteg
Ostromolni népedet,
Süt a nap, mit eltemetni
Sötét éjbe nem lehet.
Uram! adtál szabadságot,
Terjed a földön országon,
Hála! hála! jónk neked! –
Lelkesülve szebb jövőért
Annyi bátrak küzdenek,
Jaj nekik! s nekünk! ha égi
Oltalom nem lesz velek,
Segéld Isten! győzzenek! –
És mi hiszszük, győzni fognak! –
Látjuk már a nagy napot,
Jólét ölén hol köszöntjük
E hazát, mint szabadot,
Nagy Isten! adj illy napot.
Forrás: Munkások Ujsága 2. kötet 15. sz. Bp., 1848. november 17-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése