Zeng dühös dal: Dávoria,
A határokon,
Összeesküdt népnek ajkain,
Felvont húrokon.
És mi volna
E dühöngő nép danája?
És kit illet
Áldomása, lakomája?
Áldomása, lakomája
Egészségire!
De ne zengjen dalt magyarnak
Veszedelmire
Ám ha zeng is,
Majd idővel meg ne bánja,
Mert lehet még
Vigalomból nyavalyája.
Istenemre! A szomszédnak
Szája íze rosz,
Ha kegyetlen czár nevére
Lakomáz, boroz.
Szolga népnek
Ott van üdve és hazája,
Hol nap estig
Szól a zsarnok kancsukája.
Gondolattal sem kivántunk
Nekik ártani,
És volt lelkük kigyót békát
Ránk kiáltani.
Most a zaj forr;
S mámorában bor-, zenének
Hét országra
Szól a gúnydal s pártos ének.
Rajta szomszéd, jó szerencsét!
Míg a borba tart,
Nagyságotok még eddig úgy sem
Sok vizet zavart.
Rajta szomszéd!
Eljön még a józan óra,
De ha késő
Lesz dalolni viradóra! –
Isten áldjon minden népet,
Népek sorsa egy;
A szabadság szent örökség,
Nem hatalmi kegy.
A szabadság
Felvirad még valahára,
De nem ádáz
Nép szavára, és számára.
*) „Davoria” egy illy
költemény, mellyben a szerző a slávokat a magyarok ellen uszitja. Erdélyinek
ezen „Ellendala” költői szépségein kívül még azon roppant különbséget is
tünteti elő, melly létez egy legszentebb érzelmeiben megsértett költő és egy állatias dühöncz között. – A kiadó.
Forrás: Hangok a multból
– A magyar nemzet nagy napjainak emlékeűl. Összeszedte és kiadta: Két magyar
honfi. Lipcse, Keil Ernő és Társa 1851. – Batthyányi Lajos, az elárult haza
vértanuja, a szent harczban az oltárrá lett vesztőhelyen Elesettek hű
emlékezetének, hazafijui kegyelettel szentelik - A Kiadók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése